Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem

Egyszer volt, nem is olyan régen,
Hol nem volt, angyali vidéken,
Nizzában öreg zongorista rótta.
Hűs pezsgő csillogó pohárba,
Ott ültünk a divatos bárba',
Akkor lett népszerűvé ez a nóta...

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja, mit akar...
Az egyiknek kiderül, s a Nap fénylik fenn,
A másiknak nem jut csak zivatar.

Az én szívem nem sejti, mi a csókos napsugár,
Mert nékem nincs senkim, ki szívdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja, mit akar...

A nótát már rég elfelejtették,
Nizzában már nem énekelték,
Pedig hát azóta is így van minden.
Az életnek ugyanaz a súlya,
A Mátyásban a cigány se húzza,
Most már csak egy kemény rock banda zúzza..

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja, mit akar...
Az egyiknek kiderül, s a Nap fénylik fenn,
A másiknak nem jut csak zivatar.

Az én szívem nem sejti, mi a csókos napsugár,
Mert nékem nincs senkim, ki szívdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja, mit akar…

Zene: Zerkovitz Béla, Alagi János
Dalszöveg: Zerkovitz Béla, Kocsis Mihály