Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Sztalker

 
in memoriam Andrej Tarkovszkij
 
 
Nem mentem el, nem mentem végül
Tudtam, nem kell nekem
Átkozott hely, átkozott Zóna
Elveszi életem
 
 
Sínpárok közt, pocsolyák mentén
Páncélvonat mögött
Farkaskutyák és démonok nézik
lustán a lágy ködöt
 
A sztalker megmutat majd egy kis szobát
Teljesül ott minden álom és vágy
 
Eltűnt az idő
Csendes a táj
Nincs már több erő
Az alkony leszáll
 
Elindult három, azt hitték, ott majd
Közelebb lesz a lét
Hogy majd a Zóna elűzi végleg
rosszkedvük telét
 
Nehéz volt menni, lassan haladtak
Túl magas lett az ár
Enged a Zóna, ott álltak végül
A vágy-szoba nyitva áll
 
A sztalker megmutatta hát a szobát
Teljesül ott minden álom és vágy
 
Eltűnt az idő
Csendes a táj
Nincs már több erő
Az alkony leszáll
 
A sztalker tudta csak, hogy minden megáll
Százat elhozott, és mind egyre vár
Egy se nézte meg, nem tudni mért
De jönnek még sokan a semmiért
 
Eltűnt az idő
Csendes a táj
Nincs már több erő
Az alkony leszáll
 
Zene: Alagi János, Bayerle Pál
Dalszöveg: Kocsis Mihály